Versek

Hitvány kópia

A szavak néhanap kifutnak belőlem,
mint mikor a film szakad a moziban,
s én vakon ülök a rám törő sötétben,
várva, hogy a fény ujjaimba lobban.

Homlokom üres nézőterén szanaszét
szórva kiürült műanyag mondatok.
Jegyét az ihlet épp az imént tépte szét.
Nincs vége főcím. Csak újra elhagyott.

*

Rímbilincs

Soknak a vers csupán betűhalmaz,
kötőszó, pont és néhány ékezet -
ahogy élni s létezni nem ugyanaz,
a szó lehet maga a lélegzet.

Hisz? mennyi titkát elrejti a lélek,
s bár fuldokol, hallgatag vigyázza,
míg egy napon megszületik az ének,
rímbilincsben, mégis tágra zárva.

*

Kő kövön

Mondd, hová tűnnek néha a szavak?
Hová, e kicsinyke ég alatt, hol
minden elfeledett egyszer biztos
szembejön?
Nézem, mint nő heggyé kő a kövön,
hogy születnek új és új csillagok,
de szóból hogyha falakat rakok,
mind összedől.
A csend, mint kő a követ, felőröl,
porrá zúzza bennem a dalokat,
s bár tudom, nyitható minden lakat -
magamba zár.
Vagyok, mint hálóba akadt bogár,
vagyok kavics - mázsányi kő alatt.
Most teher a szó, s minden súlyával
rám szakad.