Elveszett néhány év,
De végig kísért egy hang, egy név.
Ki voltam még gyermekként,
Hogy néz most rám,
Vajon hogy néz most rám?
S a zongorán újra szól egy dal,
Hogy hangszerbe zárt szívem él!
Tartozom még egy álommal,
s hangom után talán megfordul a szél.
A hétköznap álarcát
hagytam, hogy végleg rám rakják.
Kilépek az ajtón hát,
ez egy roskadó ház,
S Te a fényben ott vársz.
S a zongorán újra szól egy dal,
S hangom után talán megfordul a szél,
De végig kísért egy hang, egy név.
Ki voltam még gyermekként,
Hogy néz most rám,
Vajon hogy néz most rám?
S a zongorán újra szól egy dal,
Hogy hangszerbe zárt szívem él!
Tartozom még egy álommal,
s hangom után talán megfordul a szél.
A hétköznap álarcát
hagytam, hogy végleg rám rakják.
Kilépek az ajtón hát,
ez egy roskadó ház,
S Te a fényben ott vársz.
S a zongorán újra szól egy dal,
S hangom után talán megfordul a szél,
s fény gyúl mindenhol!
S a zongorán újra szól egy dal,
Egy hangszerbe zárt szívem él!
De tartozom még egy álommal,
S hangom után talán megfordul a szél.
Elveszett néhány év,
De végigkísért egy hang, egy név.
Ki voltam még gyermekként,
ugye büszke most Rám?
Ugye büszke vagy Rám?
S a zongorán újra szól egy dal,
Egy hangszerbe zárt szívem él!
De tartozom még egy álommal,
S hangom után talán megfordul a szél.
Elveszett néhány év,
De végigkísért egy hang, egy név.
Ki voltam még gyermekként,
ugye büszke most Rám?
Ugye büszke vagy Rám?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése