2011. július 21., csütörtök

Vers



Mit ér a csók, ha nincs virága?
Az ölelés, ha csupa rémület?
Benned szárad el szívem ága,
Késemből kihull minden gyűlölet.
Szerelmed tán csak a pénz, úgy lehet!
S meggörbülhetek dalt zengve én,
Árverezik már rég a lelkedet.
November hava vágtat felém.


2011. július 20., szerda

Caramel

A betonból nőtt rózsa

[fruzsee.blogspo.com_+rose.jpg]

Ha valamit a betonba ültetsz, amikor az kinő, ugyan tele lesz karcolásokkal, mégsem azt fogod mondani: "Nézd, mennyi karc van ezen a rózsán!", hanem azt, hogy: 

"A francba is, ez a rózsa kinőtt a betonból!"

  Zsóka




https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhDcy5PIX0KwnB5zQCmxm_5EMuHolS_sm92QXQMAoPfwj98pCNbxCPBa2APOJkDPX7inF8E1pSh5y3hifB6SVtzyf_Ao1Pe4P1eNoabl_uY6mxzHfoZ8rO1Nmaq0dSk-MyOl4maNmAEizMG/s1600/146cC-10t-1.gif


 

 

 

 

She-Elvis Castello

Világok...


Hajlik az ág, ahogy a szél fújja,
Törékeny virágszál fürdik a porban.
Táncoló lepke szellővel lebben,
Fűszál hegyéről harmatcsepp cseppen

Távol a fénytől szellemek járnak,
Beburkolóznak az örök talányba.
Fázik a testük, az éj betakarja.
Meztelen lelkünk' az Isten akarja

 
.









 

2011. július 19., kedd

Vers

Simítsd rám a szót,
simítsd rám, kedves!
Ne hangosan,

inkább leheld lágyan,
csendben!
Olyan megnyugtató,

mikor rám hajol halkan,
- cirógató fényben - becézget,

mint hajnal.

Legalább ma mondd ki,

de ne is mondd csak súgjad!

Simítsd rám a szót,

simítsd rám a múltat!
Látod, kigyúlt a fény is,

bizsergeti testem,
hiába táncolnak rajt'

fázós esőcseppek...
Mindent felszárít egy szó,

ha rám simul...........




Vers

Az eső szerelme

Életképek-villanások
Szerelmes lett az eső a szélbe,
imádta amikor az susog,
nyári éjek csendes magányába
ahogy hordta az akácillatot.
Szerette a felkorbácsolt képet,
folyók felett dúló erejét,
megcsodálta a kis semmiségből
felduzzadó hatalmas legényt.
Messzi tájról indultak ők ketten,
útjuk gyakran találkozgatott,
az őserdő fülledt melegéből
az ég a földnek zivatart lopott.
Cseppenként mind halomba hordta,
fellegfészkében az eső suhant,
a szél kísérte sivatagon túlra,
hol szívében szerelem fogant.
Csillogtatta millió kis cseppjét,
lágy permettel szórta a határt,
szikrázott szirmokon kacéran,
láb' lógázva is a szélre várt.
De hiába minden trükkös szándék,
a szél rohanva tört mindenen át,
az eső függönyét széttépve
pusztulást hagyott maga után.
Szerelmes volt az eső a szélbe,
de cseppekre tört benne a vágy,
így, ha fájó képek gyötrik néha,
jéggel veri máson el baját.




 

Vers

Jól van, nem sírok már.
Ablakomon csak az eső csordogál..
Kitárjam szívem, kedvesem?
Nyomorom inkább ködbe temetem.

Tán koldulni kéne még időt,
hogy ne zsongó fejjel tapasszam
fiókomba a hiányt...
De már semmivé vált minden,
így a rongyos reményért
megfordulni is árt.

Ha letörölném könnyem,
üres maradna a helyem,
hol küzdelmek fonódtak sorba
hamis gyöngyszemek helyett.

Jól van, nem sírok már.
Csak az eső csepereg,
s az ablakkeretről a festék
megtörten lepereg.

2011. július 10., vasárnap

Ramiz idézet

Amit az életben keresel, az nem a könyvekben van. Amit keresel, azt nem olvasva fogod megtalálni. Az élet hiányzó elemeit magadban sosem fogod összerakni, amit keresel, azt a világban keresd, amit keresel, a szíveddel fogod megtalálni. A világ összes létező könyve nem más, mint egy logikai játék, az oldalak és mondatok nem pótolhatják a szeretet helyét. Olvasva megismerheted az életet, de csak szeretve értheted meg. 





2011. július 7., csütörtök

Idézet

Elbujdostál, mert bánat érte lelked, s a sátradat egy hegytetőre verted. De alkonyórán ott is szállnak árnyak - hová futsz tőlük majd, ha rád találnak? ... 


Te vagy......

Te vagy a levegő amikor fuldoklok a gondjaimtól, melletted fellélegezhetek. Minden hazugság, minden csak álca, egyedül Te vagy az igazi! 

Ramiz idézetek

 A halálból még van visszaút, de az árulásból nincs.
Ramiz: Amikor úgy alakulnak a dolgok, ahogyan az ember eltervezte az élet mindig közbe szól és tesz arról, hogy ne legyünk nyugodtak gondoskodik arról, hogy ismét legyen veszíteni valónk.

  
Ramiz: Az ember akkor fogja fel igazán, hogy mit akar leginkább, amikor azt már elveszítette. Akkor érzi legerősebben valaminek a hiányát, ha az már nem lehet az övé. Ha a helyükre kerülnek azok a dolgok, melyekre mindig is vágytunk, a félelem akkor mutatja meg az igazi arcát az igazság képében. 


Ramiz: Amikor végre megtaláljuk azt, ami hiányzott az életünkből úgy becsüljük, mint ha még abban a pillanatban el is feszítenénk. Hogy azután ez a pillanat milyen hosszúra nyúlik az már nem feltétlenül rajtunk áll.

  Ramiz: Tudod, álmában az ember jobban érzi, hogy ki a barát és ki az ellenség.


Ramiz: Édes fiam a természetben, ahogy azt te is tudod, minden vadnak megvan a maga a területe, ami persze fajonként, élőhelyenként változik, de ha Te betörsz közéjük, mind nyugtalanná válik. Vagy elmenekül, vagy támadásba lendül.


Ezel: És mi van a ketrecbe zárt vadakkal?

Ramiz: A ketrecbe zárt álatoknál is megvan ez. Igaz náluk egy picit más a helyzet. Nyílván olvastál már olyat, hogy az oroszlán fölfalta a gondozóját. Persze nem azért mert annyira éhes volt, hanem azért, mert az oroszlánt egyszerűen gyilkos ösztön élteti. szomjazik a vérre. De a ketrecen belül neki is megvan ugyanúgy a területe, amit ha megsértesz ez, az ösztön párosul a fennhatóság érzetével és kíméletlenül elbánik a behatolókkal tudod?..
  
Az olyan elszánt emberekből, mint te vagy előtörnek az ösztönök és olyankor nem szabad háborgatni őket. legyen szó sikerről vagy sikertelenségről. Az őrület mindig ott van a tekintetükben és az bármelyik pillanatban kiszámíthatatlanná teheti őket. Úgyhogy visszatérve, ahogy a mondás tartja: ne ébrezd föl az alvó oroszlánt.


Ezel: Mit kell akkor tenni vele?

Ramiz: Megvárni, amíg Ő jön oda hozzád, megvárni, amíg elfogadja, hogy mellette vagy, mert idővel minden vad rájön arra, hogy nem mindig elég egyedül védeni a területét.


EZEL IDÉZETEK

Te vagy a levegő amikor fuldoklok a gondjaimtól, melletted fellélegezhetek.
Minden hazugság, minden csak álca, egyedül Te vagy az igazi!

Ezel idézetek

Ezel-Idézetek

Azt hiszed ilyen egyszerű a képlet hogy vannak a jók meg a rosszak?


Hát ne hidd, csak te mindig a könnyebbik utat választod. Inkább magadat is átvered - pedig hidd el ölni nehezebb, mint meghalni, maradni pedig nehezebb, mint elmenni. De a kettő együtt nem megy. Időnként dönteni kell. Mert ha nem teszed, sehová nem jutsz."


 "- Szinte alig ismerlek, mégis mintha egész életemben itt lettél volna. Mégis miért van az, hogyha valami bánt, azt szeretném, ha te vigasztalnál meg? (...) Miért van az, hogy ilyenkor szeretnélek átölelni téged? Miért vonzódom hozzád? Legalább mondd, hogy te nem. Mondd, hogy te nem érzel ilyet, kérlek.- Én nem. Nekem te ennél sokkal többet jelentesz."


"Az emlékeinkhez nem kell látni, azokat vakon is jól ismerjük."
"Az emlékeinkhez nem kell látni, azokat vakon is jól ismerjük." 


 
"Vajon mit néz az ember a másikon, amikor előtte áll? Leginkább talán azt, amit önmagában keres."

"Nem attól halunk meg, hogy kivégeznek, hanem attól, ha szertefoszlanak álmaink."

"Változni nehéz, fiam. De néha ugyanannak maradni még annál is nehezebb."

"Bármilyen messzire is visz az utad, legvégül visszatérsz oda, ahonnan indultál. Bármennyit is változol életed során, mindig azt az énedet keresed majd, akivel egyszer boldognak érezted magadat. De valahol legbelül örökre megőrzöd azt a lényedet, amivel egyszer megszülettél, és akárhogy is fegyelmezed a benned élő szörnyeteget elhallgattatni, ezt már sohasem fogod."
"Lemondtam szinte minden létező álmomról... ma mégis valahogy azt érzem, néhányat talán lenne esély valóra váltani,
ha csak rajtam múlna..."


"Nem nézhetsz vissza, ha egyszer eldöntötted,hogy mindent és mindenkit magad mögött kell hagynod. Vágd ki és dobd el a szíved ha kell. Szakíts ki magadból minden olyan porcikádat, ami maradásra késztetne, semmi ne maradjon benned ami gátolhat abban, hogy eltűnj. Ha erre képes vagy, csak akkor tudsz megszabadulni a kínoktól."


 "Egyszer azt kérdezted, hogy melyik fontos az életben, hogy ki voltál vagy ki leszel? Egyetlen dolgot mondhatok erre: bárhogy is alakul a sorsod a múltad végig kísér."

"Hallgass, ne mondj nekem inkább egy árva szót sem! Nem akarom, hogy újra hazudj nekem...és tudod miért? Mert elhiszem..."

 "Aki folyamatosan a múltat kéri számon, az a jelenét is a múltban éli. És olyan valóságosnak hiszi mint a saját tükörképét. Ha pedig megüti, nem a kép sérül meg, hanem a kéz ami odacsap."



"Egy harcot nem mindig az ellenségein ellen vívunk. Az életben néha önmagunk ellen is küzdeni kell. Ilyenkor pedig dacolni kell a kimenetelével, még ha szakadék is tátong előttünk, bátran meg kell támadni a következő napot. És ha végül győzünk ebbe a küzdelembe elmondhatjuk hogy ismerjük önmagunkat. Egy harc nem mindig az ellenséggel való küzdelmet jelenti, néha a szeretteinkért való küzdelmet is."


 " Akik egyszer elárultak,azoknak az emléke életed végéig elkísér téged.

 És valahányszor előugrik, mindig visszaránt a múltba.
 Ilyenkor aki megbocsátást kutat , az hibát követ el.
Ugyanis a megbocsátás egyenlő a feledéssel.

...Ne tépelődj tehát sokat, hogy elnézd a bűneiket, hogy bárkinek is megbocsáss,
mert ez a tőrt már beléd döfték, ott van a hátadba,és csak mélyebbre fúródik,
valahányszor mentséget keresel tetteikre."


 "Ha valaki megcsalt, az az ő vétke. Ha viszont az illető ezt többször megtette, az a te hibád!"

"Az emberek azt hiszik, hogy a szerelem valami szép dolog, pedig a sátán csapdája."

"Az egyedüllét nem azonos a magánnyal. A magány ugyanis az amikor az ember nincs kibékülve azzal amit a tükörben lát. Az a magányos ember aki valamiért képtelen kilépni a saját falai közül de nem feltétlenül marad magányos minden olyan ember aki falakat vagy egész várakat húz maga köré mert szerencsére jöhet valaki aki lerombolja. "
"Van hogy az ember onnan szeretné folytatni az életét ahol megtört, de visszatartja egy kéz és hiába tudja miért nem tehet ellene semmit, nem tudja eltüntetni azt a kezet vagy inkább a gazdáját, ezért aztán ahogy menekülne az ember, a kéz úgy húzza egyre jobban vissza és képtelen ellenszegülni."

"Mindenki hősnek hiszi magát a saját történetében... nem lehetünk főszereplők, legfeljebb széljegyzetek vagyunk mások történeteiben."

"...Mert a nők okosak...Látszólag ugyan magukat vélik prédának de valójában mindegyik vadász. A nők rögtön felismerik a férfiak gyenge pontját és szembesítik őket azzal. A férfi pedig már csak a büntetését tudja meg."
"Az idő múlt kint is, bent is. Az ember végül megszokja, hogy távol vannak tőle, megváltoznak, felnőnek mindazok akiket szeret. Az ember végül azt is megszokja, hogy mások élik át azt, amiről ő álmodott. Idővel az ember mindenhez hozzászokik, beletörődik, de nem tudja elfelejteni..."

"Ezel-Sebnemnek: Idebent nincs semmi, ami igaz, még az sem, ami történni fog." 

"Ismét csak kiderült, bármilyen közelvagyunk a célhoz sohasem biztos,hogy megérkezünk. Ismét csak kiderült, hogy a lehetetlennek iszonyatosan ára van ha pedig egy hosszú lehetetlen akkor annak az az ára,hogy többé nem térhetünk haza. (Ezel)"


Ramiz szavai

 
 "Az élet, fiam, néha annyira megnehezíti a dolgodat, hogy még azt is elfelejted ki voltál az utad elején..."

 "Egyszer mindenki megöli szerelmét…
Jól figyeljetek eme szavaimra...
Ki egy pillantásával teszi ezt,
Ki taszító szavaival...
A gyávák csókkal ölnek,
A bátrak egy kardcsapással,
Van, ki fiatalon öli meg szerelmét,
S olyan is ki idősen…
Egyesek gyengéd mozdulatokkal fojtanak,
Mások, aranyból lévő kezeikkel…
Az irgalmas ember kést használ,
Mert, aki kés által hal, az gyorsan kihűl...
Van, aki nem szeret eléggé,
Van, ki túl szenvedélyesen,
Van, aki elárul,
És olyan is, akit megvesznek
Kinek könny hull szeméből
S kinek szempillája se rebben meg...
Mert egyszer mindenki megöli szerelmét,
De nem mindenki hal bele abba, hogy ölt..."

"Néha ahhoz, hogy megtartsunk valamit nem kell feltétlenül szorítni. Bátran nyisd szét a tenyered és enged el, amit addig abban őriztél, mert idővel, ami fontos úgyis visszatér hozzád."




„Ne feled Tevfik, bármit is követtél el az életben, a legelső vétkedért fogsz megbűnhődni” 


"Csak akkor érted meg, hogy már nem érvényesek a szabályok, amikor a játék a végéhez ér, amikor már nem tudsz hová lépni.  "




"Azt mondtad van még esély csak a halál, mi ezzel felér, mond meg nekem merre tartsak. "


"Néha jobb nem tudni a biztosat azokról az emberekről akiket szeretsz."

"Ha 1 nap mi szembe kerülünk egymással, az azt jelenti, hogy soha nem mondtam neked igazat!"

"Mindenki az igazságot kutatja mert mindenki azt reméli, hogy az igazság majd megmenti de nem az igazság tesz szabaddá hanem a szeretteid arca akikhez az igazságot követve eljuthatsz. Van aki saját maga jár utána annak a bizonyos igazságnak és van aki más ok által teszi. De amit olyan kétségbeesetten keres minden ember az valójában nem az igazság mert az igazság álcája mögött mindnyájan saját magunkat szeretnénk megtalálni. Az igazság csak megerősítheti vagy elveheti az önmagunkba vetett hitet. Míg nem egy napon ráébredünk hogy az egész kutakodásunk valójában a szeretteinkért volt. Mert bármit is teszünk ha nem szeretnek minket az igazság sem menthet meg attól hogy feláldozzunk magunkat vagy bárki mást akiben csak úgy véletlen szerűen belebotlunk az utcán."






"Néha ahhoz, hogy megtartsunk valamit nem kell feltétlenül szorítni bátran nyisd szét a tenyered és enged el amit addig abban őriztél mert idővel ami fontos úgy is visszatér hozzád."



"Ha azt kérdeznéd magadtól, hogy hol hibáztál mit nem vettél észre vagy mit marasztottál hogy oda jutottál ahol vagy. Akkor térj vissza múltadhoz és kezd el újra követni a sodrást ami ebbe a mederbe hozott de ezúttal engedd, hogy a bábok maguktól mozogjanak úgy, ahogyan a szelet megkívánja és ne te mozgasd őket."    

                             
"A szobából sem kell kijönnöd csak ülj le csendben és hallgasd meg ne várd a végét de tud hogy elkezdődött. Úgy sem tehetsz mást minthogy elfogadod a magány kezdetét míg nem a válasz amit a legnagyobb mélységből hívsz elő egyszer csak a felszínre kerül. És a világ önként szabadon a kezedre adja magát. Mert neki sincs más választása ha meg akar szabadulni a magánytól őszintén ott kell hevernie a lábad előtt."



"Ha viszont bármit is teszel ,abba is gondolj bele, hogy a másik is ugyan úgy megteheti azt veled... ugyan úgy ."
                    
"Ahogy közeledik a játék vége az ember kétségbeesetten keresné a kiutat az ő már, már minden irányból körülölelő sötét labirintusból míg nem rádöbben hogy minden út egy külön befejezés. Kiakar jutni a labirintusból de ahhoz az összes utat ismernie kéne vagy pedig végig járni. Ám ezeken az utakon már egyetlen botlás egyetlen észre vétlen akadály is azonnal is a vesztét okozhatja ."



"Az életben egyetlen kérdés sem ártalmatlan, ebben a játékban viszont minden kérdéstől félni kell amire még nincs válasz. Mielőtt megkérdeznéd magadtól hogyan jutottál idáig jusson eszedbe a kérdés amit az utad elején feltettél és meg is válaszoltál. Mert egyébként ebben a játékban minden válasz az ismeretlenbe vezet. "

"Amikor már úgy éreznéd megvan a megoldás kulcsa abban a pillanatban jön egy lakatos és lecseréli a zárat. Amikor már azt hinnéd a rejtvény végénél jársz nem egyetlen kérdés bukkan fel előtted hanem az összes újra és újra megjelenik és azok közül kell kibogarásznod a megfejtést az egyetlen választ amely megválaszol minden kérdést. Talán van más lehetőség is de az a halállal egyenlő."





"Az élet olyan körhinta ahol hiába forogsz együtt a szeretteiddel mindig ugyan olyan távol leszel tőlük amikor pedig megáll már késő kiszállni és elindulni feléjük. lábnyomaid mindig mutatják majd az utat amerre menekülsz egyre nagyobbak és felismerhetőbbek lesznek mögötted amik végül hirtelen előtted nem lesznek . A saját lábnyomaidat követve sohasem térhetsz vissza a múltba de ha elég türelmesen várakozol a múltad előbb vagy utóbb visszatér hozzád és ha azt már nem is változtathatod meg bármikor újra élheted Olyan ez mint egy csúfos vereség a kártyában mindig érezni fogod a kárát. És addig gyötrődsz majd ebben az állapotban amíg végül vissza ülsz az asztalhoz ahol mindenedet elvesztetted."   

                                                                                                                         

"Ha jól csinálod ezúttal nem a saját hanem az ellenségeid által hagyott lábnyomokat követed bármilyen véresek is mert így az ő múltjukba térsz vissza ha csak egy rövid időre is. Ha viszont mások lábnyomait követve akarsz eljutni a múltba nagyon óvatosnak kell lenned mert lehet hogy rád ugyan senki nem fog emlékezni de a egy aprócska jelét is mutatod ami voltál a tetteidre azonnal mindenki emlékezni fog. Nem az a valódi veszély a bosszúban hogy az ellenséged megtudja az igazat rólad az igazi veszély az hogy amíg a valódi énedet rejtegeted másokról sem tudhatod meg a teljes igazságot csak amit a látszat enged." {Ramiz}



2011. július 5., kedd

A szerelem

Nincs ki megértené, s nincs ki ne értené meg,
miért tud fájni, ha nincs, vagy, ha éppen éled,
mitől olyan szép, ha végül végigéled,
hiánya a vágyban miért ölt hamis képet..



Bársonyban

Fekete bársonyát teríti már az éj.
Frézia illatba mártózott
a nesztelen, csupasz szél.

Tóparton léptünk nyomát
emlékké simította a gondolat,
titokká lapultak
néhány csillogó homokszem alatt.
Eggyé olvadt ott régen
szerelem és bánat,
vágyból éledt
s lett
foszló szándékká,
mint homokvárad.

A parti nádas még
dúdol marasztalón,

de végleg elmos az idő
minden utánunk maradót.
Az éj fekete bársonyként
simul
sebzett testemre,
- puhán érint,
ne fájjon -
mindent befedve.


2011. július 4., hétfő

Világok...

Világok...



Hajlik az ág, ahogy a szél fújja,
Törékeny virágszál fürdik a porban.
Táncoló lepke szellővel lebben,
Fűszál hegyéről harmatcsepp cseppen.

Távol a fénytől szellemek járnak,
Beburkolóznak az örök talányba.
Fázik a testük, az éj betakarja.
Meztelen lelkünk' az Isten akarja.
 

Shakira

Szabadnak születtem


Hiába szeretnél összefutni
velem. Rejtem
magam, szívem
nem nyílik könnyen.
Hó alatt szunnyadó
világban bújok,
kietlen utcákon
csendesen dúdolok.
Visszhangzó lépteim
megriasztanak,
- lelkembe zárva
maradnak a szavak-.


Puszta vagyok.
Széllel üzenek neked.
Vándormadár, mit
üldöznek fellegek.

Vándorútról haza
nehezen találok.
Szabadnak születtem,
mégis gúzsba köt az álmom.



Szeresd bennem

Szeresd bennem

Szeretet-szerelem
Szeresd bennem az érzést,
szeresd bennem a csendet,
a tegnapi csókot,
a fényt a szememben,
a rezdülő éjt is,
mi nyomot hagyott,
meg az árnyékomat,
ott fenn a falon!
Szeresd, mert ha nem vagy
ő akkor is társam,
ha mégis visszatérsz
nem kell imádjam!


Szeresd bennem azt is,
ami sohasem voltam,
az álmaim, amik
régen kihunytak!
Szeresd, ha húsodba vájok,
- még, ha fáj is -,
szeresd a rossz kedvem,
a nevető szám is!
Szeresd, amíg lehet,
hiszen ennyi az élet!
Velünk csak játszik,
míg a szférák zenélnek.




Visszhangtalan

Visszhangtalan


http://vicushka.freeblog.hu/files/sz%C3%A9p2.bmp

Belehaltam a napba,
árnyékot húzva magamra,
csend burkolta törött szárnyam,
míg kiabáltam, kiabáltam.

Támaszom volt egy fehér kendő,
kezemben még bízva lengő,
de kihullott ismét hamar,
most egy csipkebokrot takar..



2011. július 3., vasárnap

Világok...

Világok...



Hajlik az ág, ahogy a szél fújja,
Törékeny virágszál fürdik a porban.
Táncoló lepke szellővel lebben,
Fűszál hegyéről harmatcsepp cseppen.

Távol a fénytől szellemek járnak,
Beburkolóznak az örök talányba.
Fázik a testük, az éj betakarja.
Meztelen lelkünk' az Isten akarja.

Az eső szerelme

Az eső szerelme

    Szerelmes lett az eső a szélbe,
    imádta amikor az susog,
    nyári éjek csendes magányába
    ahogy hordta az akácillatot.

    Szerette a felkorbácsolt képet,
    folyók felett dúló erejét,
    megcsodálta a kis semmiségből
    felduzzadó hatalmas legényt.

    Messzi tájról indultak ők ketten,
    útjuk gyakran találkozgatott,
    az őserdő fülledt melegéből
    az ég a földnek zivatart lopott.

    Cseppenként mind halomba hordta,
    fellegfészkében az eső suhant,
    a szél kísérte sivatagon túlra,
    hol szívében szerelem fogant.

    Csillogtatta millió kis cseppjét,
    lágy permettel szórta a határt,
    szikrázott szirmokon kacéran,
    láb' lógázva  is a szélre várt.

    De hiába minden trükkös szándék,
    a szél rohanva tört mindenen át,
    az eső függönyét széttépve
    pusztulást hagyott maga után.


    Szerelmes volt az eső a szélbe,
    de cseppekre tört benne a vágy,
    így, ha fájó képek gyötrik néha,
    jéggel veri máson el baját.



    2011. július 2., szombat

    Bukott Angyal

    Régen egy angyal, a felhők között repült,
    De szárnyának párja, azóta lekerült,
    Hazugságok kezei tépték ki tőből,
    Gonosztevő lett a szeretett hősből,

    Ki az egekig emelt, most a porba húz,
    Egykor veled volt, de most a magány nyúz,
    Az igaz, ami most mind hamisnak látszik,
    Az angyal szárny nélkül, meg bukottá válik,

    A félszárnyú kivetett, keresné a párját,
    De az végleg elhagyta a mennyek várát,
    Sötét gondolat vezette a bűnös úton,
    Pokol lesz neki az új otthon,

    Hisz kitépte egy angyal igaz szívét,
    Megkóstolta a tilos ajkak ízét,
    Hideg vétség miatt fagyba borult a lelke,
    A hazug bukása, az igazat is bukottá tette.