A tenger és én

Hozzám szól a tenger,
tudatom csobbantja,
hullámzó víztükrét
lelkemen csillantja.

Háborogva dúlna,
akár a gondolat,
hatalmas, végtelen
köztünk a kapcsolat.

Mosódnék én véle,
hagynám a partomat...
Maradás fájdalma
szorítja torkomat.

Cseppjévé ha válnék
ennek a tengernek,
érezhetném magam
végnek és kezdetnek.

De csak állok némán,
hallgatom zúgását,
ahogy mossa bennem
időmnek múlását...