Élet......

Figyelj, kicsi drága lélek,
Elmondom, hogy mi az élet!
Semmiből hagyd nagyra nőni,
Sírva a világra jönni!
Lassan járni, óvakodva,
Anya kézre támaszkodva.
Az ABC - s könyvet bújni,
Tudás harsonáját fújni,
Nagy kalandok után futni,
Hazug csókot megtanulni.
Aztán feledni gyorsan,
Majd szeretni halálosan.
De az ember mégsem boldog,

Gyötrik őt ezer gondok.
Lassan járni, óvakodva
De már botra támaszkodva.
A csipkés szemfödelet várni,
Szép lassan a sírba szállni.
Ne sírj kicsi drága lélek,
Hidd el nekem: ez az élet!

Mint szülők, úgy érezzük, hogy állandóan kezünkben kell tartani a dolgokat. Azt hisszük, hogy mindig tudatosnak, szeretetteljesnek és "felnőttnek" kell lennünk. Nincs ember, aki erre képes lenne. De nincs is rá szükség. A legnagyobb ajándék, amelyet a gyerekeidnek adhatsz, hogy valóságos, hiteles személy vagy. Ne titkold előttük, hogy te is küzdesz az élettel, neked is vannak érzelmeid, te is sebezhető vagy. Ez nem azt jelenti, hogy problémáiddal terheld a gyerekeidet, csak oszd meg velük saját élettapasztalataidat. Mondd el nekik, ha nehéz napod van, vagy bánatos vagy, esetleg dühös, magyarázd el, hogy nem ők tehetnek róla. Boldog pillanataidat is oszd meg velük. Ne félj őszintének lenni a gyerekeiddel.

(Shakti Gawain )