Loibersbeckné Versei7
2011. június 1., szerda
Kimondtalak...
Kimondtalak...
Rád gondoltam, rezzenő
rejtelmek közt bolyongtam
s legbelül a vágy feszült,
akarta, hogy kimondjam.
Kimondtam... hűvös áhítat
simult körém a csendre
s a hangom azért reszketett,
hogy ott maradj majd benne..
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Újabb bejegyzés
Régebbi bejegyzés
Főoldal
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése