Ha tehetném

Ha tehetném,
Most belehullnék
Könnyeim záporának
Örvénylő tavába,
A fájdalom tutaján
Evezve vetődnék kavargó
Mély zuhatagába.
Tajtékzó bölcsőjén ringatózva
Hunynám szemeim
Sorsom bevégzett
Örökkévaló álmára,
S úgy csókolnám
Reményeim mosolyogva
Lelked felé,
Ahogy a napfény ölelve
Ráhajol szelíden,
Az erőtlen ragyogó
Árnyékos délutánra.

(Ha tehetném...)