Visszhangtalan
Belehaltam a napba,
árnyékot húzva magamra,
csend burkolta törött szárnyam,
míg kiabáltam, kiabáltam.
árnyékot húzva magamra,
csend burkolta törött szárnyam,
míg kiabáltam, kiabáltam.
Támaszom volt egy fehér kendő,
kezemben még bízva lengő,
de kihullott ismét hamar,
most egy csipkebokrot takar..
kezemben még bízva lengő,
de kihullott ismét hamar,
most egy csipkebokrot takar..
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése