Vers

Jól van, nem sírok már.
Ablakomon csak az eső csordogál..
Kitárjam szívem, kedvesem?
Nyomorom inkább ködbe temetem.

Tán koldulni kéne még időt,
hogy ne zsongó fejjel tapasszam
fiókomba a hiányt...
De már semmivé vált minden,
így a rongyos reményért
megfordulni is árt.

Ha letörölném könnyem,
üres maradna a helyem,
hol küzdelmek fonódtak sorba
hamis gyöngyszemek helyett.

Jól van, nem sírok már.
Csak az eső csepereg,
s az ablakkeretről a festék
megtörten lepereg.