Ezel-Idézetek
Azt hiszed ilyen egyszerű a képlet hogy vannak a jók meg a rosszak?
Hát ne hidd, csak te mindig a könnyebbik utat választod. Inkább magadat is átvered - pedig hidd el ölni nehezebb, mint meghalni, maradni pedig nehezebb, mint elmenni. De a kettő együtt nem megy. Időnként dönteni kell. Mert ha nem teszed, sehová nem jutsz."
"- Szinte alig ismerlek, mégis mintha egész életemben itt lettél volna. Mégis miért van az, hogyha valami bánt, azt szeretném, ha te vigasztalnál meg? (...) Miért van az, hogy ilyenkor szeretnélek átölelni téged? Miért vonzódom hozzád? Legalább mondd, hogy te nem. Mondd, hogy te nem érzel ilyet, kérlek.- Én nem. Nekem te ennél sokkal többet jelentesz."
"Az emlékeinkhez nem kell látni, azokat vakon is jól ismerjük."
"Az emlékeinkhez nem kell látni, azokat vakon is jól ismerjük."
"Vajon mit néz az ember a másikon, amikor előtte áll? Leginkább talán azt, amit önmagában keres."
"Nem attól halunk meg, hogy kivégeznek, hanem attól, ha szertefoszlanak álmaink."
"Változni nehéz, fiam. De néha ugyanannak maradni még annál is nehezebb."
"Bármilyen messzire is visz az utad, legvégül visszatérsz oda, ahonnan indultál. Bármennyit is változol életed során, mindig azt az énedet keresed majd, akivel egyszer boldognak érezted magadat. De valahol legbelül örökre megőrzöd azt a lényedet, amivel egyszer megszülettél, és akárhogy is fegyelmezed a benned élő szörnyeteget elhallgattatni, ezt már sohasem fogod."
"Lemondtam szinte minden létező álmomról... ma mégis valahogy azt érzem, néhányat talán lenne esély valóra váltani,
ha csak rajtam múlna..."
"Nem nézhetsz vissza, ha egyszer eldöntötted,hogy mindent és mindenkit magad mögött kell hagynod. Vágd ki és dobd el a szíved ha kell. Szakíts ki magadból minden olyan porcikádat, ami maradásra késztetne, semmi ne maradjon benned ami gátolhat abban, hogy eltűnj. Ha erre képes vagy, csak akkor tudsz megszabadulni a kínoktól."
"Egyszer azt kérdezted, hogy melyik fontos az életben, hogy ki voltál vagy ki leszel? Egyetlen dolgot mondhatok erre: bárhogy is alakul a sorsod a múltad végig kísér."
"Hallgass, ne mondj nekem inkább egy árva szót sem! Nem akarom, hogy újra hazudj nekem...és tudod miért? Mert elhiszem..."
"Aki folyamatosan a múltat kéri számon, az a jelenét is a múltban éli. És olyan valóságosnak hiszi mint a saját tükörképét. Ha pedig megüti, nem a kép sérül meg, hanem a kéz ami odacsap."
"Egy harcot nem mindig az ellenségein ellen vívunk. Az életben néha önmagunk ellen is küzdeni kell. Ilyenkor pedig dacolni kell a kimenetelével, még ha szakadék is tátong előttünk, bátran meg kell támadni a következő napot. És ha végül győzünk ebbe a küzdelembe elmondhatjuk hogy ismerjük önmagunkat. Egy harc nem mindig az ellenséggel való küzdelmet jelenti, néha a szeretteinkért való küzdelmet is."
" Akik egyszer elárultak,azoknak az emléke életed végéig elkísér téged.
És valahányszor előugrik, mindig visszaránt a múltba.
Ilyenkor aki megbocsátást kutat , az hibát követ el.
Ugyanis a megbocsátás egyenlő a feledéssel.
...Ne tépelődj tehát sokat, hogy elnézd a bűneiket, hogy bárkinek is megbocsáss,
mert ez a tőrt már beléd döfték, ott van a hátadba,és csak mélyebbre fúródik,
valahányszor mentséget keresel tetteikre."
"Ha valaki megcsalt, az az ő vétke. Ha viszont az illető ezt többször megtette, az a te hibád!"
"Az emberek azt hiszik, hogy a szerelem valami szép dolog, pedig a sátán csapdája."
"Az egyedüllét nem azonos a magánnyal. A magány ugyanis az amikor az ember nincs kibékülve azzal amit a tükörben lát. Az a magányos ember aki valamiért képtelen kilépni a saját falai közül de nem feltétlenül marad magányos minden olyan ember aki falakat vagy egész várakat húz maga köré mert szerencsére jöhet valaki aki lerombolja. "
"Van hogy az ember onnan szeretné folytatni az életét ahol megtört, de visszatartja egy kéz és hiába tudja miért nem tehet ellene semmit, nem tudja eltüntetni azt a kezet vagy inkább a gazdáját, ezért aztán ahogy menekülne az ember, a kéz úgy húzza egyre jobban vissza és képtelen ellenszegülni."
"Mindenki hősnek hiszi magát a saját történetében... nem lehetünk főszereplők, legfeljebb széljegyzetek vagyunk mások történeteiben."
"...Mert a nők okosak...Látszólag ugyan magukat vélik prédának de valójában mindegyik vadász. A nők rögtön felismerik a férfiak gyenge pontját és szembesítik őket azzal. A férfi pedig már csak a büntetését tudja meg."
"Az idő múlt kint is, bent is. Az ember végül megszokja, hogy távol vannak tőle, megváltoznak, felnőnek mindazok akiket szeret. Az ember végül azt is megszokja, hogy mások élik át azt, amiről ő álmodott. Idővel az ember mindenhez hozzászokik, beletörődik, de nem tudja elfelejteni..."
"Ezel-Sebnemnek: Idebent nincs semmi, ami igaz, még az sem, ami történni fog."
"Ismét csak kiderült, bármilyen közelvagyunk a célhoz sohasem biztos,hogy megérkezünk. Ismét csak kiderült, hogy a lehetetlennek iszonyatosan ára van ha pedig egy hosszú lehetetlen akkor annak az az ára,hogy többé nem térhetünk haza. (Ezel)"
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése