Világok...
Hajlik az ág, ahogy a szél fújja,
Törékeny virágszál fürdik a porban.
Táncoló lepke szellővel lebben,
Fűszál hegyéről harmatcsepp cseppen.
Távol a fénytől szellemek járnak,
Beburkolóznak az örök talányba.
Fázik a testük, az éj betakarja.
Meztelen lelkünk' az Isten akarja.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése