2011. július 19., kedd

Vers

Simítsd rám a szót,
simítsd rám, kedves!
Ne hangosan,

inkább leheld lágyan,
csendben!
Olyan megnyugtató,

mikor rám hajol halkan,
- cirógató fényben - becézget,

mint hajnal.

Legalább ma mondd ki,

de ne is mondd csak súgjad!

Simítsd rám a szót,

simítsd rám a múltat!
Látod, kigyúlt a fény is,

bizsergeti testem,
hiába táncolnak rajt'

fázós esőcseppek...
Mindent felszárít egy szó,

ha rám simul...........




Nincsenek megjegyzések: