Ramiz idézetek

 A halálból még van visszaút, de az árulásból nincs.

Ramiz: Amikor úgy alakulnak a dolgok, ahogyan az ember eltervezte az élet mindig közbe szól és tesz arról, hogy ne legyünk nyugodtak gondoskodik arról, hogy ismét legyen veszíteni valónk.

  

Ramiz: Az ember akkor fogja fel igazán, hogy mit akar leginkább, amikor azt már elveszítette. Akkor érzi legerősebben valaminek a hiányát, ha az már nem lehet az övé. Ha a helyükre kerülnek azok a dolgok, melyekre mindig is vágytunk, a félelem akkor mutatja meg az igazi arcát az igazság képében. 

Ramiz: Amikor végre megtaláljuk azt, ami hiányzott az életünkből úgy becsüljük, mint ha még abban a pillanatban el is feszítenénk. Hogy azután ez a pillanat milyen hosszúra nyúlik az már nem feltétlenül rajtunk áll.

  Ramiz: Tudod, álmában az ember jobban érzi, hogy ki a barát és ki az ellenség.

Ramiz: Édes fiam a természetben, ahogy azt te is tudod, minden vadnak megvan a maga a területe, ami persze fajonként, élőhelyenként változik, de ha Te betörsz közéjük, mind nyugtalanná válik. Vagy elmenekül, vagy támadásba lendül.

Ezel: És mi van a ketrecbe zárt vadakkal?

Ramiz: A ketrecbe zárt álatoknál is megvan ez. Igaz náluk egy picit más a helyzet. Nyílván olvastál már olyat, hogy az oroszlán fölfalta a gondozóját. Persze nem azért mert annyira éhes volt, hanem azért, mert az oroszlánt egyszerűen gyilkos ösztön élteti. szomjazik a vérre. De a ketrecen belül neki is megvan ugyanúgy a területe, amit ha megsértesz ez, az ösztön párosul a fennhatóság érzetével és kíméletlenül elbánik a behatolókkal tudod?..

  

Az olyan elszánt emberekből, mint te vagy előtörnek az ösztönök és olyankor nem szabad háborgatni őket. legyen szó sikerről vagy sikertelenségről. Az őrület mindig ott van a tekintetükben és az bármelyik pillanatban kiszámíthatatlanná teheti őket. Úgyhogy visszatérve, ahogy a mondás tartja: ne ébrezd föl az alvó oroszlánt.

Ezel: Mit kell akkor tenni vele?

Ramiz: Megvárni, amíg Ő jön oda hozzád, megvárni, amíg elfogadja, hogy mellette vagy, mert idővel minden vad rájön arra, hogy nem mindig elég egyedül védeni a területét.