2011. május 27., péntek

Mit ér...



Mit ér...
Bánat nyom és kín sebez,
mikor elszakad tőlem kezed,
s lelked a múltba réved
onnan várod a fényt,
pedig az már elveszett...
mit ér a szív, ha most beteg
a múltnak árnya nem gyógyír,
nem gyógyító kenet...csak lánc,
rozsdás bilincs, mely leköti lelkedet...
elfutnak a pillanatok a leggyönyörűbbek...
...akkor...nem más...csak egy ostoba tréfa az életed... 
 



Nincsenek megjegyzések: