A bucsú könny
A szememből indul, de szívemből ered,
az arcomon gördül,
az arcomon gördül,
de lelkemre csepeg.
Színe átlátszó,
Színe átlátszó,
formája harmatcsepp,
mint kezed,
íze sós, mint a tenger vize,
íze sós, mint a tenger vize,
ahonnan pezseg.
A szememből indul,
A szememből indul,
mint állomásról a gyors vonat,
de szívemből ered,
de szívemből ered,
akár a felhőből az eső csepp,
ami az arcomon gördül,
ami az arcomon gördül,
ahogy hegyen a lavina,
ami olyan, akárcsak a hidegburkolat,
ami lelkemre csepegve ráfagy,
ami lelkemre csepegve ráfagy,
mint télen az esőcsepp.
Most könnyezem én,
Most könnyezem én,
mint a legszebb remény,
mert, ha eljön az én időm is tudjam azt
mert, ha eljön az én időm is tudjam azt
Isten haza vár.
De ma még élnem kell,
De ma még élnem kell,
hogy halálom tudjam
neked ajánlom
Te égi költemény.
Életem pedig most add,
hogy a világban tűzet gyújtson.....
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése