Az utolsó dal…

Az utolsó dal…

Dalolni szeretne egy végsőt,

először majd utoljára,

csodás búcsú trillára készül,

létének végső imájára.

Keresi szüntelen, mi éles…

s felnyársalhatja önmagát.

Nem bánja elhagyott fészkét,

hallatni szeretné szép dalát.

Haldokolva ág fölé repül,

s átlépve a kínos szenvedést,

trillázza utolsó szép dalát,

s végzi be a végső küldetést.

Ádáz ágak szüntelen sebzik,

feltépve verdeső szárnyait,

haldokolva egyre csak dalol

és beváltja dalával vágyait..

Elnémult dalától a világ…

az Isten is lám már mosolyog,

ily nagy fájdalmat bírt tűrni,

ki szívből szeretni, s dalolni így tudott. 

Érezd

"A hála és a szeretet a legfontosabb. A szeretet a legteljesebb érzés. Ettől vagy boldog, kiegyensúlyozott. Ezáltal érzed az Egységet. Egységben vagy mindennel. Te vagy az útszéli virág, az erdő fája, a kismadár a fészekben, az idős néni az ablakban. Te vagy Én és Én vagyok Te. Mind egy út. Egy Lélek több fizikai megnyilvánulásban. Szeresd Magad és Mindent szeretni fogsz. Így a Minden is szeretni fog és rájössz, hogy a Paradicsomban élsz. Mert egy csodálatos világot teremtettél a szeretet által. Nincs külön, csak Egy-út. Egy-út Istennel és Istenben. Szeress és meglátod, hogy mi a szépség, a boldogság, a gazdagság. Gyermekedet szeretve és szeretni neveld, tanítsd. A szeretet elhozza a fényt és a megvilágosodást mindenki számára.

A betonból nőtt rózsa

Ha valamit a betonba ültetsz, amikor az kinő, ugyan tele lesz karcolásokkal, mégsem azt fogod mondani: "Nézd, mennyi karc van ezen a rózsán!", hanem azt, hogy: "A francba is, ez a rózsa kinőtt a betonból!"

Ébredés

Ébredés
Nem a húr, a hang vagyok
Nem az álom, egy gondolat vagyok
Nem a virág, az illata vagyok
Nem a fa, aki élteti, az vagyok
Nem a nő, a melegség vagyok
Nem a férfi, az erő vagyok
Nem az árnyékban, a fényben létezem
Alázattal Istenem

Zongoraszó

Zongoraszó

Édes emlékként hívogat e dal,

Mit szám dúdol, de szívem hall.

Álmomban kísért, fekete s fehér,

Felváltva leütve élet mit zenél.

Szárnyal a pillanat, felzúg dallam,

Hömpölygő árként hordozom magamban.

Mi lezúdul, mindenkit elriaszt,

Mert felhevíti szívemen a viaszt.

S szólít magához önző képzelet,

Lelkembe szórva széttépett képeket.

Zongora szól, vele játszik féktelen,

A fiú, kit szívem feledni képtelen.

Caramel :Ébren álmodók.

 

Úgy zuhant rám most a csend

Hangzavar van,

csak a szívem néma bent

Nincs mit mondanom

vagy inkább nincs kinek

Ezért nem mondom el, senkinek

Ki nyitott szemmel

és vaksötétben él

Ki a múltban jár 

és a mában lenni fél

Annyira szeretett, 

hogy minden érzést otthagyott

Nem tud már miből adni

, talán végleg elfogyott.

Az ember csak egyet akar,

az álmaihoz felnőni,

Mire felnő,

az álmokat lassan elfelejti…

Mi együtt gyerekek voltunk

a két ébren álmodó

Valami így marad,

már sose változunk.

Két karod ad szárnyakat nekem

Te hittél bennem, mikor nem hitt senki sem

És ha gyönge volt a szél, Te magasra emeltél

Csak én tudom, hogy mennyire szerettél…

Úgy zuhanunk át az életen,

Hogy fel nem fogható hirtelen

Két ébren álmodó voltunk

És ez maradt nekem

Szüntelen csak az 

álmom kergetem.

Ma már más szemmel látom,

Homályos fátyol mögül néz rám

, minden álmom

Néha arra vágyom, 

hogy ne is tudjam,

hogy valaha éltek,

De el nem hagynak, 

el nem múlnak már.

Úgy rohanunk át az életen,

Hogy fel nem fogható hirtelen

Két ébren álmodó voltunk

És ez maradt nekem

Szüntelen csak az álmom kergetem.

Szüntelen csak az álmom kergetem

Antonio Banderas (Con el corazón puro) Tiszta szívvel

A bucsú könny

A szememből indul,

de szívemből ered,
az arcomon gördül,

de lelkemre csepeg.
Színe átlátszó,

formája harmatcsepp,

mint kezed,
íze sós, mint a tenger vize,

ahonnan pezseg.

A szememből indul,

mint állomásról a gyors vonat,
de szívemből ered,

akár a felhőből az eső csepp,
ami az arcomon gördül,

ahogy hegyen a lavina,

ami olyan, akárcsak a hidegburkolat,
ami lelkemre csepegve ráfagy,

mint télen az esőcsepp.

Most könnyezem én,

mint a legszebb remény,
mert, ha eljön az én időm is tudjam azt

Isten haza vár.
De ma még élnem kell, 

hogy halálom tudjam

neked ajánlom 

Te égi költemény.

Életem pedig most add,

hogy a világban tűzet gyújtson.....

A nagy szív....

"Nagy szív és hatalmas akarat.

Emlékek amiket az erős sem takarhat.

A jelenünk a ma a holnapunk már múlt.

És a tegnapunk? Már régmúlt.De még fáj.

És miért? Az érzelmek miatt az idő megáll.

...S elgyengülsz,keresed a szépet és a jót.

Meglátod azt a sok képet és hallod a szót.

Felidézed a tegnapokat,szívedet szorítod.

Fordítod a lapokat,s a szíved ami erős volt

bánattal eltakarod."(.....

 

Shakira - La Tortura (Live)

Mit ér...

Mit ér...

Bánat nyom és kín sebez,

mikor elszakad tőlem kezed,

s lelked a múltba réved

onnan várod a fényt,

pedig az már elveszett...

mit ér a szív, ha most beteg

a múltnak árnya nem gyógyír,

nem gyógyító kenet...csak lánc,

rozsdás bilincs, mely leköti lelkedet...

elfutnak a pillanatok a leggyönyörűbbek...

...akkor...nem más...csak egy ostoba tréfa az életed... 
 

Alannah Myles (Official Site) Black Velvet

Viaszdarabok

Viaszdarabok

Mint miriád méh a kasból

Szállt ki szívemből az élet:

Halk zümmögését hallom a magasból -

Viszi a nektárt, mit belőlem kitépett.

Óh bár tudnám mivé lett!

Óh bár tudnám mivé lett!

Melankólia

Kifosztott, árva némaság,

elhervadt mezők gyásza,

színe-vesztett alkonyok

fúlnak az éjszakákba.

Tűnődő álmok, arctalan

moccanó tompa bánat,

kinyújtózva ad helyet

bennünk a hallgatásnak. 

Ki vagyok én?

Ki vagyok én?

Ki vagyok én, hogy megmondjam mi a helyes,
És hogy megmondjam, hogy ki a jó, és ki a tettes.
Csak álmodozz, ha azt hiszed, hogy a világ jó,
Ebben a életben nincsen több igaz szó.

Ki vagyok én, hogy megmondjam, mik vagyunk,
Mert szinte ezért minden embert szidhatunk.
De az ember ember marad,
És így az élet csak korai halált arat

Őrült lenne...?

Őrült lenne?

Ki a költészet zúgó árjába,

Önszántából veti magát bele?

Kinek nem kell a levegő?

Ki a halál mámorában,

Igazán csak a költő?

Ki éveken át írja művét,

Mint őrült kapitány,

Bálványozza hűen vad tengerét?

Őrült lenne?

A szépség és szerelem harcosa,

Az élet művésze?

Megtörne a hit, leszakadna az ég,

S a világnak számomra vége lenne,

Ha a válasz igen lenne. 

Versbe írlak

Versbe írlak

Megírlak majd, hangjaid

mind mind versbe nőnek:

Ajándékul hagylak itt

a tűnődő időnek.

Dal vagy, ritmus, lüktetés

s mint ujjongás a nyárban

úgy kacaghatsz verseim

mindegyik sorában.

Megírlak majd, meglátod,

én versbe írlak Téged,

olvassák, hogy általad

volt szép nekem az élet... 

A csenden át...

A csenden át...

A hallgatáson túli vágy

feléd incseleg.

A csenden át, mely körbezárt,

megérintelek.

Mesét mondok, dúdolom a

régen otthagyott

szavak élén gömbölyűvé

kopott dallamot... 

Május 24.

Idézetek

Az emlékezéshez nem emlék,
hanem szeretet kell,
S akit szeretünk,
Azt nem feledjük el.
/William Shakespeare/

Legyen  szíved,
Amely tiszta, és sohasem válik kővé,
Sosem gyullad haragra.
Legyen egy érintésed, mely
Szelíd, és sohasem bántalmaz.
S ha ez meg van,
Már gazdag ember vagy.

Angyalok városa

Egyetlen lélegzet aranyfürtje illatából, a szája egyetlen csókja,

kezének érintése többet ér, mint az egész öröklét enélkül.

Mire jó a szárny annak, aki úgysem érzi, ha simogatja a szél?

Lehet, hogy az érzelem annyira erős, hogy a test nem bírja féken tartani.

A lélek és az érzések átveszik az irányítást, és a test sírni kezd.


 

A világon minden van,
hogy az ember kielégíthesse a szükségleteit,
de annyi nincs, hogy kielégítse a kapzsiságát."
(Ghandi)

„Egy homokszemben lásd meg a világot,

egy vadvirágban a fénylő eget,

egy órában az örökkévalóságot,

s tartsd a tenyeredben a végtelent!”

William Blake

A zene

Igen..a zene él, életet ad. És összeköt embereket, szíveket, lelkeket. Amikor a másikkal, akivel ezt a dallamot meg szeretnéd osztani, együtt hallgatod, és tudod, érzed, hogy számára ugyanazt mondja, ugyanazt meséli. Amikor a zenében megértitek egymás gondolatait, érzéseit, ugyanazt élitek át, élitek meg. Akkor, abban a pillanatban a zene híddá válik, és így köt össze Vele.

Porig......

Porig....

Akit egyszer porig aláztak;

porig kell azért lehajolni,

a méltósága-vesztett sorshoz

méltóság-vesztve igazodni.

Előtted ember ráng a porban?

Megértem: belerúgni könnyebb.

Még emberibb átlépni rajta

könnyed sikkjével a közönynek.

Mentséged is van, ha a lelked

bátortalan feddése rád vall:

másokért őrzött tisztaságod

nem szennyezheted más porával.

Ha lehajolsz, még orra bukhatsz,

és hát derekad roppanó is,

ápolt tüdődet is belepné

a talaj menti szilikózis,

hát nem hajolsz porig, ha porból

akármi hív: kincs, ócska holmi. . .

A gyarló ember.

A gyarló ember

Száguld az emberiség a végzete felé.

Egymást taposva él e kegyetlen világban.

Küzd, harcol, kapar egy új világot magának.

Rakja a koszos pénzét sorban egymás mellé.

Tébolyultan éli fel a természet kincseit.

Tönkre teszi önmagát és a népeket.

Ármányt sző és öldököl sok életet.

Címért, rangért megtapossa véreit.

Elvakult szemmel, kifordult erkölccsel

Dőzsöl, és a kéj kétes mámorában él,

Míg más szenved, és már nem remél -

Szenvedése felér a lelki bilinccsel.

Van, ki a gomolygó fellegekben jár,

Onnan tekint a tékozló világra,

Mások kiszolgáltatva, a földön járva,

Nyomorúságban, hol a kínnak nincs határ.

Gyarló módon sírt ás az emberiségnek,

Nem látja, hogy önmagát is eltemeti.

Tobzódik, és már unokáját sem mentheti,

Kihal a föld, nyoma sem marad az életnek...

Sorsom lettél

Sorsom lettél...

Megláttalak, s sorsom lettél,

Utaimon velem jöttél,

Társam voltál oldalamban,

Szívem fonta kosaramban. 

Kőre lépve megbotlottam,

Mindig beléd kapaszkodtam, 

Adtál kezet segítésül, 

Voltál nekem hű reményül.

Szívem szakad,kosár lyukad 

Másfelé vitt téged utad 

Feledted a hosszú percet

Mikor szemem megölelted. 

Keresnélek, ki mondja hol,

Merre menjek,hol van a hol?

Kőre lépve megbotlottam

Emlékedbe kapaszkodtam.

Ki vagyok én?

Ki vagyok én?

Ki vagyok én, hogy megmondjam mi a helyes,
És hogy megmondjam, hogy ki a jó, és ki a tettes.
Csak álmodozz, ha azt hiszed, hogy a világ jó,
Ebben a életben nincsen több igaz szó.

Ki vagyok én, hogy megmondjam, mik vagyunk,
Mert szinte ezért minden embert szidhatunk.
De az ember ember marad,
És így az élet csak korai halált arat.

Mozgó képek

Ki vagyok én..??

Ki vagyok én?
S mi lehetek?
Egy mélyen szántó gondolat,
mely eltereli figyelmedet,
de nem oldja meg gondodat?

Ki vagyok én?
Egy cseppnyi porszem,
mit szellő könnyen elrepít?
De mondd mi lehetek szemedben,
ha előcsalom könnyeid?

Ki vagyok én?
Földre szállt angyal,
ki szebbé teszi napjaid?
És egyben ördög is talán,
ki jóra, s rosszra megtanít.

Ki vagyok én,
ha benned élek?
Buzdító lelkiismeret?
Keress meg engem Önmagadban,
s hogy ki vagy te, tán megleled…

Viccek

A kutya tényleg az ember legjobb barátja. Ha nem hiszed el, próbáld ki a következőt:
Zárd be a kutyádat és a feleségedet a kocsid csomagtartójába.
Egy óra múlva nyisd ki!
Ki örül neked jobban, amikor meglát?

Nagypapa horgászik a nyolc éves unokájával, és az öreg rágyújt, mire a kis  srác:
- Nagypapa, kaphatnék én is egy cigit?
- Eléri a farkad a segged?
- Nem.
- Akkor még kicsi vagy te ehhez.
Horgásznak tovább, egy idő után az öreg kinyit egy doboz sört. A srác megint megszólítja:
- Nagypapa, kaphatnék én is egy sört?
- Eléri a farkad a segged?
- Nem.
- Akkor kicsi vagy te még ehhez.
A srác morog magában, de aztán előveszi az anyukája pakolta sütiket, és
enni kezd. Az öreg odafordul hozzá:
- Kaphatok én is a sütikből?
Mire a kis srác:
- Eléri a farkad a segged?
A papa önelégülten:
- Bizony, hogy eléri!
- Na, akkor baszd meg magad, mert ebből egy darabot nem eszel.

Képek Loibersbeckné Zsóka